2016. szeptember 7., szerda

5 Fejezet

Be leptem újra gardróbba, és türögetem tovább a ruhákat.
 mar utolsó ruhát tűrtem össze amit előzőleg a földre löktem.
 Kész ez is meg van. Nem tudom mit tegyek itthol. Arra a döntésre jutottam, hogy elmegyek futni.  Úgy éreztem látnom kell azt a fiút, aki a háznál volt.
   Felkaptam a futó nadrágom, és a sport felsőm.
A nadrág kék színű és fehér rózsa van rajta. A felső úgyszintén kék és bársonyos az anyaga. Imádom, már régen megvettem. Akkor találtam rá a ruhára, mikor Natannal csavarogtunk a városban. Jaj, Natanról jut eszembe! Nem szeretném, hogy ma is megüssön. Én nem arra születtem, hogy a férjem üssön-vágjon, mint egy lovat.
   Levettem a kulcsot az éjjeli szekrényemről, kiléptem az utcára, és az ajtót becsuktam magam után.
   Elkezdtem futni. Olyan jól esik a friss levegőn lenni! Ilyenkor mindent szépnek látok.
Ahogy futottam azon kaptam magam, hogy újra az erdő szélén vagyok. Az ösvényen vártam, hátha megpillantom azt a srácot, aki megmentette az életem.
   Már késő volt, és az ösvény egyre barátságtalanabbnak tűnt. Lassan odaértem a házhoz, de nem mentem be, mert nem akartam megzavarni.
Álltam ott tétován olyan, mintha valami megdobbanna a szívemben. Kicsi, szerény ház, de a béke ül rajta. A nagy gondolkodásból egy kedves hang billentett ki.
- Szia! Hogy kerülsz ide? - kérdezte meglepve.
- Jaj, ne haragudj! Nem akartalak zavarni. - szabadkoztam zavaromban.
- Nyugi nem zavarsz. Csak megkérdeztem. Hogy létezik, hogy újra itt vagy? - kérdezte kedvesen.
- Még magam sem tudom. Csak ide tévedtem. - mondtam, majd a benntartott maradék levegőmmel elmondtam egy szuszra. - Látni akartalak. Vagy valami ilyesmi.
- Örülök, hogy itt vagy. - mosolygott. - Meghívhatlak vacsorázni?
- Nem. Ne haragudj. De... - mire mondtam volna valamit közelebb lépett, magához húzott, és megcsókolt. Ellöktem magamtól, és pofon vágtam.
- Mit képzelsz magadról? - szegeztem neki a kérdést, de nem hagytam szóhoz jutni, és így elszaladtam. Amíg rohantam hazafelé, csak a fiún járt az eszem. Nem tagadhatom, hogy jól esett a csókja, de férjnél vagyok, és ez nem helyes. Meg lelki ismeret-furdalásom van, pedig még nem is szeretem a férjem. Egyszerűen undorodok tőle.
   Mire észbe kaptam, már az ajtónkban álltam. Nyitottam volna a zárat, de már nyitva volt. Halálra rémültem, meg hült bennem a vér.
Nem tudtam mit tegyek. Végül erőt vettem magamon, és beléptem.
Az esernyő az ajtó mellett volt, és felkaptam. A konyhába léptem. Hirtelen valaki elkapott hátulról, és hiába rúg kapálóztam, nem tudtam szabadulni. Erre egy ismerős hangot hallottam.
- Drágám, én vagyok az.
- Natan?
- Igen. Kire számítottál?
- Senkire, csak az ajtó nyitva volt, én meg megijedtem.
- Hol jártál?
- Hát az úgy volt...
- Mondd el nyugodtan.
- Elmentem futni, mert unatkoztam itthon.
- Jól van! Van valami kaja itthon?
- Nem főztem semmit ne haragudj.
- Nem haragszom.
- Menjünk el vacsorázni? - kérdeztem remegő hangon. Semmi kedvem nem volt menni étterembe, itthon maradni meg annyi sem. Féltem az újabb pofonoktól.
- Maradjunk itthon. Ha neked így jó.
- Hát, ahogy gondolod drága férjem.
- Nem kell kedvesnek lenned. Látom a két ragyogó szemedben, hogy undorodsz tőlem.
- Ez nem igaz! Olyat ne mondj Natan, amiben nem vagy biztos. - mondtam. - Natan kérdezhetek valamit?
- Kérdezz bátran! - mosolygott bíztatóan.
- Mi történt ma veled?
- Ezt, hogy érted?
- Úgy, hogy Louis, a főnököd említette, hogy a szemed vérben forgott, és elrohantál.
- Beszéljünk kérlek másról. - mondta zavartan. Mintha nem is Nathan lenne. A szemem fent akadt. Olyan más ma minden. A férjem is mintha máshogy bánna velem. Lehet Louis keze van a dologban? Nem tudom, de kiderítem, motyogtam az orrom alatt.
- Tessék? Akarsz mondani valamit?
- Igen. Nem megyünk el csavarogni a városba? - mentettem a menthetőt. - Gyalog, mint más emberek. Látnád milyen a város éjjel.
- Menjünk. - sóhajtott. - Nagyon jó ötleteid vannak.
- Mit vegyek fel, drága kis feleségem?
- Valami kényelmeset, amiben jól érzed magad. - válaszoltam, majd felrohantam a lépcsőn, be a szobába. A gardrób felé vettem az irányt. Előkaptam a fekete nadrágom meg a rózsaszín felsőmet. Hallom, hogy Nat jön fel a lépcsőn. Megdermedtem. Odalépett hozzám.
- Gyönyörű vagy! A legszebb nő a világon! - mondta, majd ő is odalépett a szekrényhez és elővette a ruháit. A kék a kedvenc színe.
Amint elkészültünk, kiléptünk a szobából, és elindultunk. Na mehetünk Nathan? Persze. Ki leptünk a szobábol ajtóhoz indultunk. Ki nyitottam. Én meg be zártam. És el indultunk az éjszakaba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Zaczarowani